6 évvel ezelőtt szintén ezzel a verssel kívántam Boldog Karácsonyt... aki akkor nem olvasta, az most tegye meg, mert egy igazi, szívet melengető, téli kutyás történet...
Az én kutyám
A villamosra várok, szakadó esőben;
Nincs egy alkalmas hely, ahol elrejtőzzem.
Esernyőt nem hordok, az soha nincs nálam;
Jobb híján fejemre tekerem vékony kis sálam.
Kihalt az utca, ilyenkor nincs utas,
Fázósan toporgok a vékony kendőm alatt.
És akkor a fa tövében egy kutyust veszek észre:
„Szegény, pici, beteg jószág- hogy kerültél ide??”
A kiskutya felnéz,; szeme szorongó és bús,
Biztosan azt gondolja: „Most te is belém rúgsz…!? „
Simogató kezem lassan megnyugtatja,
Elmúlik félelme, fejét odatartja:
„Simogass, csak simogass- ez nagyon jól esik,
Azt mondják, ilyen jók az igazi gazdik.
Az enyém sajnos elzavart, még enni sem adott,
Pedig nőnöm kéne még, hisz olyan pici vagyok!”
Ölbe veszem a kiskutyát, magamhoz ölelem,
Sáros bundájától csupa kosz a kezem.
De nem számít, s hogy ő meg ne betegedjen,
Vékony sálam leveszem, azzal betekerem.
Már nem vacog a kiskutya, boldog hogy itt vagyok.
De hirtelen azt veszem észre, hogy itt a villamos…!
„Hát… veled így, kedves komám, nem szállhatok fel….
De nem baj! Majd most gyalog megyünk!!!
Az én kutyám leszel….”
**********
**********
Itt a végén elárulom, hogy ezt anyu írta...
Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek aki ide téved...
Ja, igen, és mutatom ezt a kis karácsonyi hímzést, idén ennél többre nem telt, sokat dolgoztam...
